Go to Top

Kirándulás Partiumban (Máramaros-Szatmár megyében) 2019. 08. 23-25.

Augusztus 23-án 7 órakor indult el a buszunk Nyíregyházáról, a Széchenyi István Szakközépiskola elöl. A kirándulás szervezője, és csoportunk vezetője dr. Fazekas Sándor tagtársunk volt. Sándor útközben sok érdekességet mesélt a helyi nevezetességekről, a tájról, történelmi személyiségekről, a múltról és a jelenről. Lenyűgöző volt történelmi és irodalmi felkészültsége, lelkesedése és szeretete a térség szépségei és az ott élő emberek iránt.

Csengersimánál léptük át a határt, Szinérváralja, Misztótfalu érintésével érkeztünk meg Koltóra, a Teleki Kastélyhoz, ahol Petőfi Sándor 1847. szeptember 9. és október 19. között hitvesével, Szendrey Júliával itt töltötte a mézesheteket, Teleki Sándor gróf vendégeként. A Teleki-Petőfi múzeumot a kastély felújítási munkálatai miatt nem lehetett megnézni, de el tudtuk helyezni koszorúnkat Petőfi Sándor – Szendrey Júlia szobránál a kastély kertjében, majd közösen elmondtuk a Szeptember végén című gyönyörű verset, amelyet a költő Koltón írt, a mézeshetek idején.

Petőfi házaspár szobra
Fazekas Sándor magyaráz
A híres kőasztal, amelynél Petőfi írta verseit Koltón

Utunk következő állomása Nagybánya volt. Először az Ásványtani Múzeumot néztük meg, majd a Teleki Magyar Házhoz, Teleki Sándor egykori lakóházához mentünk, ahol a gróf életének utolsó éveit töltötte. A Magyar Ház 2002 óta biztosít székházat és otthont a nagybányai magyar egyesületeknek, továbbá számos közművelődési program szervezője-házigazdája. Az épületben állandó Teleki-emlékkiállítás fogadja a látogatókat, a kertben 2007-ben állították fel gróf Teleki Sándor szobrát.

A Teleki Magyar Háznál
Gróf Teleki Sándor szobra

Délután helyi idegenvezetővel tekintettük meg a város nevezetességeit, köztük a Szent István- tornyot, amely a hajdani Szent István templom maradványa. Láttuk a református templom pirosra festett toronysisakját is, amely a nagybányai festők sok képén felfedezhető.

A piros toronysisakos református templom, háttérben a Szent István-torony

A Gutin-hágón keresztül mentünk Aknasugatagra, ahol a Crystal panzióban volt a szállásunk. A finom vacsora elfogyasztása után fürödtünk a szálloda sós vizű medencéjében.

A következő nap reggelén Barcánfalvára mentünk, ahol megtekintettük az újjáépített ortodox kolostort. A kolostort eredetileg a Dragos család építette, 1738-ban még itt székelt az utolsó ortodox püspök. A területi ortodox templomokkal szemben kifejtett nyomás ellenére a kolostor kitartott 1791-ig, amikor az osztrák állam a kolostor vagyonát elkobozta és az utolsó szerzetesek elhagyták a kolostort. Az új kolostort 1993-ban kezdték el építeni, az épületek fából készültek, a munkát kizárólag barcánfalvi mesteremberek végezték.  A hivatalos ismertető szerint a közösség jelenleg 14 apácából és egy lelki atyából áll.

A kolostor új temploma
A kolostor egyik szép épülete

Továbbindultunk Borsafüredre, libegővel felmentünk 1364 méter magasságig, a Radnai havasok oldalához, ahonnan a panoráma lenyűgözően szép volt.

Mély völgy, magas hegyek
Csodálatos panoráma a libegőről

Nem időzhettünk sokáig, tovább kellett indulnunk Máramarosszigetre, ahol már várt minket a helyi idegenvezető. Az Iza és a Tisza összefolyásánál fekvő Máramarossziget a Magyar Királyság fa- és sóiparának egyik központja volt, nevét onnan kapta, hogy a Tisza, az Iza és a Róna-patak által határolt szigeten fekszik. Idegenvezetőnk sokat mesélt a város történelméről, megmutatta a fontosabb nevezetességeket, köztük az egykori Magyar Királyi Törvényszék épületét, a Vármegye házát, a katolikus és a református templomot, megnéztük a város főterén az egykori Vigadót, a szecessziós stílusban épült leányiskolát, és a Corona Szálló épületét.

A Vármegye háza
Az egykori leányiskola épülete

A városnézés után visszamentünk Aknasugatagra, a szállásunkra, ahol a vacsora után, még késő éjszakáig borozgattunk, beszélgettünk (a finom borokat köszönjük Veze Andrásnak és Fazekas Sándornak).

Kirándulásunk utolsó napjának reggelén Szaploncára indultunk, ahol megtekintettük a Vidám temetőt és a templomot. A temető sajátos arculatának kialakítása 1935-ben kezdődött, amikor tölgyfa keresztekre Stan Ioan Pătraş mester élet- vagy arcképet kezdett faragni, majd az ún. élénk szaploncai kékkel festette azt meg. Minden fejfa különböző történetet mesél el, a festett képek és a feliratok általában az elhunyt foglalkozását jelenítik meg, de találunk olyanokat is, amelyek az elhalálozás körülményeit mondják el. Sajnos a román nyelvű feliratokat nem értettük, de a festményeket nézegetve is sok minden kiderült az elhunytakról.

A következő úti célunk az Avas-medencében található Kőszegremete volt, ahol koszorút helyeztünk el a Domokos-domb tetején álló Széchenyi István emlékoszlopnál. Az emlékoszlopot 1861-ben, egy évvel a gróf halála után állíttatta a kis falu református magyarsága.

A Széchenyi István emlékoszlop
Koszorút helyeztünk el az emlékoszlop talapzatán
Az emlékoszlopnál.

Továbbmentünk Szatmárnémetibe, ahol megtekintettük és koszorút helyeztünk el gróf Széchenyi István 2018. március 15-én felavatott egész alakos szobránál. Úgy gondolom, hogy az egyik legszebb Széchenyi szobrot alkotta meg Deák Árpád nagyváradi szobrászművész. Tisztelettel emlékeztünk néhai Sike Lajos újságíróra is, volt tagtársunkra, aki kezdeményezte a szobor állítását és fáradhatatlanul végezte a szervező, gyűjtő munkát. Sajnos a szobor elkészültét, felavatását már nem érhette meg.

Gróf Széchenyi István szobra Szatmárnémetiben

A koszorúzás után Fazekas Sándor megmutatta a város néhány fontos épületét, majd kaptunk egy kis szabadon eltölthető időt. Késő délután indultunk el Nyíregyháza felé. Úgy gondolom, hogy jó hangulatú, tanulságos kirándulás volt.

Siska Tamás

2 Responses to "Kirándulás Partiumban (Máramaros-Szatmár megyében) 2019. 08. 23-25."

  • Markovics Mihályné Hilda
    2019-09-09 - 20:34 Reply

    Kedves Tamás!
    Köszönjük a beszámolót!
    Szeretnénk megköszönni hogy mi is veletek lehettünk. Csodálatos élményben volt részünk.
    Kezdjük a kollégiumi elhelyezéssel.Köszönjük a kedves fogadtatást a szobát ahol kényelmesen aludhattunk.A Nyíregyházi városnézés pedig koronája volt a napnak.
    Koltó,Nagybánya voltak azok a helyek ahol már jártunk,ennek ellenére újdonságként éltük újra át a látottakat.
    Barcánfalva kolostoregyüttes láttán mintha mesevilágba érkeztünk volna.
    Ez a hely az ahol a lélek is megnyugszik.
    A libegőzés különös élményben részesített. Csodás volt a magasság és a mélység látványa.
    Máramarossziget a nagy meleg ellenére emlékezetes marad,ami az idegenvezetőnek is köszönhető.
    Aknasugatag, Crystal panzió nagyszerű volt a kezdeti gondok ellenére (pl. nem volt víz, nem volt a fürdőben világítás.) viszont a fenséges vacsora utánra, minden megoldódott.
    Felüdítő volt a medence melyben felfrissülhettünk. A sós vizű medencében való “fürdőzés-lebegés” igazán jó hangulatú eszmecserével kovácsolta össze a társaságot.
    Meglepetés volt a szaploncai “vidám temető” .
    Megható volt Kőszegremetén a koszorúzás a Széchenyi emlékműnél.
    Szatmárnémetiben az egyik legszebb Széchenyi szobornál meghatottan énekeltük el a Szózatot.
    A rövid de lényegre törő városnézés maradandó marad számunkra.Nagyon szépen köszönjük
    Fazekas Sándor alapos vezetését.

  • Grohmann Ilona
    2019-09-19 - 20:51 Reply

    Kedves Sándor és Tamás!

    Örömmel emlékeztem vissza a közös utunkra. A csapat nagy része már korábban összekovácsolódott a nyár eleji közgyűlés alkalmából. Fél szavakból is értettük egymást és igazán példát mutattuk a fegyelmezettségből is. Ezért tudtunk mindent a tervek szerint megnézni és tudtuk az időpontokat is tartani. Sándor kiválóan felkészült, nyugodt stílusával jó hatással volt mindenkire. Tamás folyamatosan készítette a felvételeket és így bárki láthatja honlapunkon. Mindkettőjüknek köszönet! Ne feledkezzünk meg elnökünkről sem – Péchy Máriáról – aki rengeteg családi és egyéb feladatai mellett továbbra is vállalta a munkát és a szervezést.
    Köszönjük.
    Engem legjobban a magyar érdekeltségű, magyar kötődésű helyek érdekeltek. Nagyon jó érzés volt látni, hogy végre Koltón megindult a renoválás, nagyon ráfér az épületre. Ugyanígy szépen és apránként szépül a Teleki ház. A helyi idegenvezető fiatal ember igen értékes információkkal látott el a városról is és a Teleki házról is. Köszönet érte. Szatmárnémeti a 2011-es közgyűlés óta nagyon sokat változott, szépült, felemelő érzés volt látni egy gyönyörű egész alakos Széchenyi szobrot a parkban. Hálával gondoltam Sike Lajosra és el nem évülő érdemeire ez ügyben. Vele még 2011-ben a felújításra váró püspöki palotába is bejutottunk. Sajnos láttam pusztuló értékeket is a park egyik oldalán a szállodát és a Tisza villát, ami, ha nem kap új tetőszerkezetet teljesen enyészetté válik sajnos. Vajon menthető-e a menthetetlen, vagy tudatosan nem állítják helyre, akárcsak Budapesten a Hermina úton lévőt. De jó lenne, ha ilyenekre még több Uniós pénz állna rendelkezésre. Összességében minden nagyszerű volt és köszönöm mindenkinek a munkáját. Külön köszönet a nyíregyházi tagoknak, akik a vasútállomástól a kollégiumig vittek minket saját autóikkal. A kollégium munkatársai is kedvesen és készségesen segítettek bármit kértünk. Köszönjük törődésüket. Jól esett, hogy a délutáni városnézésre elkísért minket Filetót István is, akinek jelenléte a régi és z új tagoknak is nagyon fontos.
    További jó szervezést és találkozást kívánok: Grohmann Ilona

Hozzászólás a(z) Markovics Mihályné Hilda bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük