Go to Top

Kirándulás Partiumban (Máramaros-Szatmár megyében) 2019. 08. 23-25.

Augusztus 23-án 7 órakor indult el a buszunk Nyíregyházáról, a Széchenyi István Szakközépiskola elöl. A kirándulás szervezője, és csoportunk vezetője dr. Fazekas Sándor tagtársunk volt. Sándor útközben sok érdekességet mesélt a helyi nevezetességekről, a tájról, történelmi személyiségekről, a múltról és a jelenről. Lenyűgöző volt történelmi és irodalmi felkészültsége, lelkesedése és szeretete a térség szépségei és az ott élő emberek iránt.

Csengersimánál léptük át a határt, Szinérváralja, Misztótfalu érintésével érkeztünk meg Koltóra, a Teleki Kastélyhoz, ahol Petőfi Sándor 1847. szeptember 9. és október 19. között hitvesével, Szendrey Júliával itt töltötte a mézesheteket, Teleki Sándor gróf vendégeként. A Teleki-Petőfi múzeumot a kastély felújítási munkálatai miatt nem lehetett megnézni, de el tudtuk helyezni koszorúnkat Petőfi Sándor – Szendrey Júlia szobránál a kastély kertjében, majd közösen elmondtuk a Szeptember végén című gyönyörű verset, amelyet a költő Koltón írt, a mézeshetek idején.

Petőfi házaspár szobra
Fazekas Sándor magyaráz
A híres kőasztal, amelynél Petőfi írta verseit Koltón

Utunk következő állomása Nagybánya volt. Először az Ásványtani Múzeumot néztük meg, majd a Teleki Magyar Házhoz, Teleki Sándor egykori lakóházához mentünk, ahol a gróf életének utolsó éveit töltötte. A Magyar Ház 2002 óta biztosít székházat és otthont a nagybányai magyar egyesületeknek, továbbá számos közművelődési program szervezője-házigazdája. Az épületben állandó Teleki-emlékkiállítás fogadja a látogatókat, a kertben 2007-ben állították fel gróf Teleki Sándor szobrát.

A Teleki Magyar Háznál
Gróf Teleki Sándor szobra

Délután helyi idegenvezetővel tekintettük meg a város nevezetességeit, köztük a Szent István- tornyot, amely a hajdani Szent István templom maradványa. Láttuk a református templom pirosra festett toronysisakját is, amely a nagybányai festők sok képén felfedezhető.

A piros toronysisakos református templom, háttérben a Szent István-torony

A Gutin-hágón keresztül mentünk Aknasugatagra, ahol a Crystal panzióban volt a szállásunk. A finom vacsora elfogyasztása után fürödtünk a szálloda sós vizű medencéjében.

A következő nap reggelén Barcánfalvára mentünk, ahol megtekintettük az újjáépített ortodox kolostort. A kolostort eredetileg a Dragos család építette, 1738-ban még itt székelt az utolsó ortodox püspök. A területi ortodox templomokkal szemben kifejtett nyomás ellenére a kolostor kitartott 1791-ig, amikor az osztrák állam a kolostor vagyonát elkobozta és az utolsó szerzetesek elhagyták a kolostort. Az új kolostort 1993-ban kezdték el építeni, az épületek fából készültek, a munkát kizárólag barcánfalvi mesteremberek végezték.  A hivatalos ismertető szerint a közösség jelenleg 14 apácából és egy lelki atyából áll.

A kolostor új temploma
A kolostor egyik szép épülete

Továbbindultunk Borsafüredre, libegővel felmentünk 1364 méter magasságig, a Radnai havasok oldalához, ahonnan a panoráma lenyűgözően szép volt.

Mély völgy, magas hegyek
Csodálatos panoráma a libegőről

Nem időzhettünk sokáig, tovább kellett indulnunk Máramarosszigetre, ahol már várt minket a helyi idegenvezető. Az Iza és a Tisza összefolyásánál fekvő Máramarossziget a Magyar Királyság fa- és sóiparának egyik központja volt, nevét onnan kapta, hogy a Tisza, az Iza és a Róna-patak által határolt szigeten fekszik. Idegenvezetőnk sokat mesélt a város történelméről, megmutatta a fontosabb nevezetességeket, köztük az egykori Magyar Királyi Törvényszék épületét, a Vármegye házát, a katolikus és a református templomot, megnéztük a város főterén az egykori Vigadót, a szecessziós stílusban épült leányiskolát, és a Corona Szálló épületét.

A Vármegye háza
Az egykori leányiskola épülete

A városnézés után visszamentünk Aknasugatagra, a szállásunkra, ahol a vacsora után, még késő éjszakáig borozgattunk, beszélgettünk (a finom borokat köszönjük Veze Andrásnak és Fazekas Sándornak).

Kirándulásunk utolsó napjának reggelén Szaploncára indultunk, ahol megtekintettük a Vidám temetőt és a templomot. A temető sajátos arculatának kialakítása 1935-ben kezdődött, amikor tölgyfa keresztekre Stan Ioan Pătraş mester élet- vagy arcképet kezdett faragni, majd az ún. élénk szaploncai kékkel festette azt meg. Minden fejfa különböző történetet mesél el, a festett képek és a feliratok általában az elhunyt foglalkozását jelenítik meg, de találunk olyanokat is, amelyek az elhalálozás körülményeit mondják el. Sajnos a román nyelvű feliratokat nem értettük, de a festményeket nézegetve is sok minden kiderült az elhunytakról.

A következő úti célunk az Avas-medencében található Kőszegremete volt, ahol koszorút helyeztünk el a Domokos-domb tetején álló Széchenyi István emlékoszlopnál. Az emlékoszlopot 1861-ben, egy évvel a gróf halála után állíttatta a kis falu református magyarsága.

A Széchenyi István emlékoszlop
Koszorút helyeztünk el az emlékoszlop talapzatán
Az emlékoszlopnál.

Továbbmentünk Szatmárnémetibe, ahol megtekintettük és koszorút helyeztünk el gróf Széchenyi István 2018. március 15-én felavatott egész alakos szobránál. Úgy gondolom, hogy az egyik legszebb Széchenyi szobrot alkotta meg Deák Árpád nagyváradi szobrászművész. Tisztelettel emlékeztünk néhai Sike Lajos újságíróra is, volt tagtársunkra, aki kezdeményezte a szobor állítását és fáradhatatlanul végezte a szervező, gyűjtő munkát. Sajnos a szobor elkészültét, felavatását már nem érhette meg.

Gróf Széchenyi István szobra Szatmárnémetiben

A koszorúzás után Fazekas Sándor megmutatta a város néhány fontos épületét, majd kaptunk egy kis szabadon eltölthető időt. Késő délután indultunk el Nyíregyháza felé. Úgy gondolom, hogy jó hangulatú, tanulságos kirándulás volt.

Siska Tamás

One Response to "Kirándulás Partiumban (Máramaros-Szatmár megyében) 2019. 08. 23-25."

  • Markovics Mihályné Hilda
    2019-09-09 - 20:34 Reply

    Kedves Tamás!
    Köszönjük a beszámolót!
    Szeretnénk megköszönni hogy mi is veletek lehettünk. Csodálatos élményben volt részünk.
    Kezdjük a kollégiumi elhelyezéssel.Köszönjük a kedves fogadtatást a szobát ahol kényelmesen aludhattunk.A Nyíregyházi városnézés pedig koronája volt a napnak.
    Koltó,Nagybánya voltak azok a helyek ahol már jártunk,ennek ellenére újdonságként éltük újra át a látottakat.
    Barcánfalva kolostoregyüttes láttán mintha mesevilágba érkeztünk volna.
    Ez a hely az ahol a lélek is megnyugszik.
    A libegőzés különös élményben részesített. Csodás volt a magasság és a mélység látványa.
    Máramarossziget a nagy meleg ellenére emlékezetes marad,ami az idegenvezetőnek is köszönhető.
    Aknasugatag, Crystal panzió nagyszerű volt a kezdeti gondok ellenére (pl. nem volt víz, nem volt a fürdőben világítás.) viszont a fenséges vacsora utánra, minden megoldódott.
    Felüdítő volt a medence melyben felfrissülhettünk. A sós vizű medencében való “fürdőzés-lebegés” igazán jó hangulatú eszmecserével kovácsolta össze a társaságot.
    Meglepetés volt a szaploncai “vidám temető” .
    Megható volt Kőszegremetén a koszorúzás a Széchenyi emlékműnél.
    Szatmárnémetiben az egyik legszebb Széchenyi szobornál meghatottan énekeltük el a Szózatot.
    A rövid de lényegre törő városnézés maradandó marad számunkra.Nagyon szépen köszönjük
    Fazekas Sándor alapos vezetését.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük