Aki Nagycenken járt, és a mauzóleumban végighallgatta Pölcz István „tárlatvezetését”, elmenve már Pista bácsitól köszönt el, és vitte magával meghatódva a hallottakat, egy életre szóló élményt. Én is hallottam többször, könnyekkel küszködve, és többszöri találkozás után éreztem meg azt a mély tiszteletet és szeretetet Széchenyi iránt, mely elkísér azóta is, és ha Széchenyire gondolok, óhatatlan, hogy Pista bácsi ne jusson eszembe.
Pista bácsi 85 évesen hunyt el 1992-ben, harminc éve.
Amikor Pista bácsira emlékszem, eszembe jut Környei Attila is, mert számomra ők jelentették Nagycenket és Széchenyit.
Szólott az Úr: Attila kelj fel, és menj Cenkre! Építsd fel a születőben lévő múzeumot, újítsd fel és teremtsd újra a Széchenyi-kultuszt széles e Kárpát-medencében! Folytathatnám a babitsi parafrázist, de nem az, mert Környei Attila felpakolta családját és ment, hogy végrehajtsa azt, amire megbízást kapott. Nem volt próféta, mint Jónás, de nem futott a feladat elől sem, noha prófétai munkát végzett.
A másik cenki híresség, aki szintén küldetést teljesített, az a Pölcz István, aki oly lelkesedéssel és szeretettel beszélt Széchenyiről, a hazáról a mauzóleumban, hogy a sokadik alkalommal is könnyeket csalt a hallgató szemébe.
Általuk nőtt Cenk hírneve. Szerencsésen találkozott a két személyiségben az a hihetetlen beleérző képesség, amivel közelítettek Széchenyihez, mely érzelmeket aztán át is tudták adni másoknak. Elég csak a Széchenyi Szocialista* Brigádmozgalomra, vagy az Országos Széchenyi Körre gondolni, amin keresztül Attilának sikerült kiterjeszteni és összefogni egy új közművelődési módot, mely széles körben ismertté tette a Széchenyi nevet.
Örömmel emlékezem rájuk – de a természettel nem lehet szembe menni – ezért az öröm annak szól, hogy találkozhattam velük. Társaságukban tölthettem időmet és a sok lelki, szellemi, érzelmi töltés gazdagított, erősített nemzettudatomban.
Legyen áldott emléketek!
Pista bácsi, nyugodj békében!
Egervölgyi Dezső
*(A szocialista jelző, ma talán rosszul hangzik, de akkor nem volt más lehetőség, és Dr. Környei Attila remekül használta ki a lehetőséget a Széchenyi ismeret terjesztésére. Valószínű ezt csak azok tudják megerősíteni, akik részt vettek a brigád mozgalom, majd a Széchenyi Kör, több mint 40 éve tartó munkájában.)
Vélemény, hozzászólás?